Kirándulás Nagycsepelyre a horgásztóhoz
Két hete jártam Szabó Laci és Tomor Laci vendégeivel a fenti helyen, ahol régebben már többször voltam! Akkor a színvonal annyira leromlott, hogy évekig nem mentem arra! Tavaly óta azonban új tulajdonos és vezető üzemelteti. Utóbbi hosszasan mesélte, hogy elődje milyen hibákat követett el és most már minden egész más lesz, figyelnek a vendégekre! Gondoltam, hogy jó lehetőség eljönni a clubtagokkal egy tuti halászlére! Meg is beszéltük (a létszámot 20 főben határozta meg), hogy személyesen főz - csak nekünk- egy isteni halászlét! Az időpont május 9. 13 óra! Az utóbbi napokban többször telefonáltam, hogy minden rendben van-e, mindég megnyugtató választ kaptam, kivéve a pénteki napot, amikor a vezető arról tájékoztatott, hogy elkezdtek ívni a halak. Nem tudtam, hogy ennek örülni kellett volna, vagy sajnálkozni. Megkérdezte nem főzzön-e más kaját. A válaszom az volt, hogy miután horgásztóhoz megyünk és halászlét beszéltünk meg, így jobban örülnék a halászlének! Erre a válasza az volt, hogy rendben van!! Aztán a nevezetes napon azért felhívtam indulás előtt két órával, hogy rendben van-e minden?! A válasz az volt, hogy kb fél órát csúsznak. Mondtam hogy rendben, megyünk 13,30-ra. Kerékpárokkal és autókkal megérkeztünk a megbeszélt időpontra! Sehol egy szék, asztal! Vendéglátónkat megkeresve kiderült, hogy még kb fél óra az ebédig. Miután mindenki éhes, szomjas és fáradt volt, nem örültünk a hírnek, de hát mit csináljunk! Leterelt minket a tó melletti részre, ahol a gazon kívül semmi más nem volt (csak egy régen darabokra törött szék)! Megfogalmazódott bennünk a távozás gondolata. Ezt közöltük vele, de ígéretet tett, hogy negyed óra múlva már kész az ebéd és addig hoz padokat, asztalokat és innivalót! Végül is mi segítettünk odavinni a padokat. Aztán pár perc múlva jött az ital is! Jó kedvre derített minket, hogy percenként vagy elsüllyedt egy pad, vagy széttört! De leleményes emberek lévén megoldottuk a dolgot (az otthagyott törött szék darabjainak felhasználásával). Már három óra volt és kaja sehol! Követet küldtünk a "konyhához", aki azzal a jó hírrel tért vissza, hogy perceken belül kész a babgulyás! Jót röhögtem(tünk) rajta. 15 óra 30 percet mutatott az óra, amikor megláttuk a "főnököt" egy talicskával felénk közeledni! Az út hosszú volt és viszontagságos, a taligában lévő bogrács többször majdnem kiborult (aggódva figyeltük). És végre megérkezett! Rárontottunk bográcsra, letéptük a fedőt és láss csodát ..... a halászléből babgulyás lett!! Addigra már olyan éhesek voltunk, hogy lófejből is megettük volna a halászlét (Berkesi). Ami igaz az igaz; az étel -legnagyobb meglepetésünkre- finom volt, bár kicsit sótlan (bár húsz perc múlva megérkezett a só is)! Jóllaktunk, már csak a fizetés maradt hátra! Behívott a rezidenciájára (már akkor rosszat sejtettem), és megkérdezte, mennyit gondolok ezért a felejthetetlen ebédért? Én megpróbáltam nem kiélezni a helyzetet, bemondtam a szolgáltatás színvonalához képest egy magas árat 1.500 Ft-ot! Az elképedt vezető -miután magához tért az ár hallatára - viszont 3 ezeret követelt volna tőlünk! Elnézést kértem a tévedésemért, majd közöltem, hogy nem vettem észre, hogy a "Kis tücsök"-ben vagyunk, mert ez ott sem kerülne ennyibe! Felhozta árfelhajtó érvként, hogy a tó 2/3 részét miattunk nem adta ki (bár a maradék 1/3-n összesen egy horgász volt)! Így horgászonként 2.300 Ft-t veszített! végül is, hogy lássa nagylelkűségünket, 2.000 Ft-t szavazott meg a csapat fejenként, amit kifizettünk. Erre a morcos válasz az volt; " Kétezer forintért senkinek nem ugrálok!" Ezek voltak utolsó szavai, amit hallottunk, de többek állítása szerint még integetett utánunk (kedves pá-pá-t)!
Hogy azért ne így érjen véget a napunk, Kiss Laciék behívtak szóládi házukba egy italra és végül is kellemes hangulatban sikerült befejeznünk a napot!
Aki beszámolóm után kedvet kapott a halászléhez Nagycsepelyen, szívesen megadom az elérhetőséget!
Képek: 2015. március-április (klikk) 2015. május